Ónodi G, Kertész M, Botta-Dukát Z et al: Tűz utáni szukcesszió vizsgálata ... (2009)

Ónodi Gábor, Kertész Miklós, Botta-Dukát Zoltán, Altbäcker Vilmos
2009
Tűz utáni szukcesszió vizsgálata kiskunsági nyílt homokpusztagyepekben
VIII. Magyar Ökológus Kongresszus, Szeged, 2009. augusztus 26-28. - Körmöczi László (szerk.): Előadások és poszterek összefoglalói, 167. oldal.
Összefoglaló: 

Az utóbbi évtizedekben az Alföldön a korábbinál szélsőségesebbé vált az időjárás,
csapadékos és aszályos évek követik egymást, ami kedvez a kiterjedt tűzesetek
kialakulásának. A szélsőséges időjárási jelenségek gyakorisága és a tűzveszély a
klímaváltozás hatására várhatóan növekedni fog. Célunk a fokozottan védett
nyáras-borókás területeken az endemizmusokban gazdag nyílt, mészkedvelő
homoki gyepek tűz utáni szukcessziós folyamatainak feltárása és összevetése a
közeli, nem égett gyepek szukcessziójával. Vizsgálatunk helyszínei az 1976-ban
égett bugaci, az 1993-ban égett bócsai és a 2000-ben égett orgoványi területek. Az
előbbi kettőben 1997-től, az utóbbiban 2000-től vizsgálunk párhuzamosan égett és
nem égett nyílt homokpusztagyep foltokat. Mintavételi egységeink egy
négyzetméteres állandó kvadrátok, melyeket ötösével csoportosítva helyeztünk el
az égett és nem égett gyepfoltokban. Összesen száz kvadrátötös cönológiai
felvételezését végezzük évi kétszeri alkalommal, május és szeptember végén.
Az egyes fajok asszociáltsági viszonyait Juice 7.0 programmal vizsgáltuk. A
kvadrátötösök növényzetét kilenc cönostátusba soroltuk. Az évelő fajok által
dominált cönostátusok („Festuca vaginata-”, „Stipa borysthenica-”, „Carex
liparicarpos-”, „Calamagrostis epigejos” és „Poa angustifolia-típusok”)
dominálnak az összes felvételben, már közvetlenül a tűz után is. Tűz utáni korai
állapotként nem találtunk edényesekben szegény („üres” illetve kriptogámokban
gazdag „fekete folt”) cönostátust. A tavaszi és nyári egyévesekben gazdag
cönostátusok többnyire évelők dominálta állapotokból alakultak ki, a nyári
egyévesek dominálta állapot kizárólag égett területeken, jellemzően a 2003-as
aszály utáni években. Az égett gyepfoltokban szignifikánsan több cönostátus-változást
találtunk a szomszédos felvételezési időpontok között, mint a nem égett
foltokban. A tűz utáni cönostátus-változások, hasonlóan a nem égett területekhez,
nem egyirányúak, viszont gazdagok az évelő típusok egymás közötti
átalakulásaiban illetve jellemzőek az évelő és egyéves dominálta állapotok közötti
oda-vissza jellegű átmenetek.