Török K, Lohász C, Szitár K: Időjárási fluktuációk hatása kiskunsági ... (2010)

Török Katalin, Lohász C, Szitár Katalin
2010
Időjárási fluktuációk hatása kiskunsági nyílt homokpusztagyepek ökológiai restaurációjának sikerességére.
KLÍMA-21 FÜZETEK 61: pp. 108-113.
Csatolt dokumentum: 
Összefoglaló: 

Az akácot (Robinia pseudo-acacia) a 18. század közepén telepítették be Magyarország száraz
alföldi régiójába a mozgó homokbuckák stabilizálására. A faj mára elterjedt, és uralja az
erdőtelepítéseket a homokrégióban. Az akácerdők fajszegény aljnövényzetűek, a faj
inváziójával veszélyezteti a környezetében előforduló természetszerű gyepek biodiverzitását.
1995-ben akácos letermelésével restaurációs kísérletek indultak a természetes
homokpusztagyep visszaállítása érdekében. Az akác sarjadzását vegyszer segítségével
gátoltuk, a gyomok előretörése ellen kaszálást és a széna elhordását alkalmaztuk. A kezelt és
kontroll parcellák növényzete 8 év alatt eltérő kompozíciójúvá fejlődött, ugyanakkor a fajok
összetétele és gyakorisága 2003-ra sem közelítette meg a természetes, bennszülött
homokpusztagyepét (Festucetum vaginatae). A klíma hatását a fajok életmenet stratégiája
szerint elemeztük. A Pálfai féle aszály index erősebben korrelált a növényzet fejlődésével,
mint a csapadékösszegek. Nagyobb aszály alacsonyabb összborítást eredményezett a kezelt és
a kontroll parcellákban egyaránt. Az eltérő életmenet stratégiájú fajcsoportok eltérően
reagáltak az aszályra. A kora nyári egyévesek és az évelő egyszikűek az aszállyal negatív,
míg az évelő kétszikűek és a nyári egyévesek pozitív korrelációt mutattak. Csak a nyári
egyévesek aszályérzékenysége különbözött a kontroll és kezelt parcellák között (nem
szignifikáns módon), mivel az aszály a kaszált parcellákban nagyobb borítást eredeményezett.
Ez nem feltételen a csökkent csapadéknak köszönhető, mivel az alacsonyabb kompetíció és a
megnövekedett üres talajfelület is hozzájárulhatott a borítás növekedéséhez. Összességében
megállapítható, hogy a restauráció célfajai, a homokpusztagyep állomalkotó, évelő egyszikű
fűfajai érzékenyen reagálnak a csapadékhiányra, így az aszályos évek hátrányosan
befolyásolják a restauráció sikerességét.